Ahogy
kitártam a barna ajtót, az a látvány tárult a szemem elé, mely csak a
legrosszabb rémálmomban fordult elő, vagy egy szokványos béna vígjátékban. Egy
másodpercre a „Derült égből Polly” című filmben éreztem magam, miközben
percekig meredtem arra a szőrös fenékre, amit konkrétan az arcomba dugtak. A
farpofák egyenletes tempóban mozogtak, ahogy a férfi is, kihez a hátsó fél
tartozott; hosszú lábak fogták körbe tanárom derekát, hogy a férfi ronda szőrös
pöcse, abban a paradicsomban élvezkedjen, amihez (elvileg) csak nekem volt engedélyem.
Még néhány
másodpercig döbbenten bámultam a negyvenes férfit, ki a barátnőmet dugta az
asztalán, majd teljesen érzelemmentessé válva dőltem neki az ajtófélfának,
várva arra, hogy azok ketten mikor vesznek végre észre. Legnagyobb
sajnálatomra, nekem kellett megköszörülnöm a torkomat, s ahogy azaz aprócska
hang eljutott hozzájuk, úgy váltak szét, mintha soha nem is érintették volna a
másikat. A még mindig kicsit terpeszben ülő Taeyeon lihegve, kipirult arccal
pislogott rám, reménykedő egyben kérlelő tekintettel, míg az a vén fasz, nem
messze tőle, csupán lefagyva nézett hol rám, hol a lányra.
Hatalmas
sóhajt hallatva rugaszkodtam el az eddig támaszkodóként szolgáló félfától, majd
néhány apróbb lépést előretéve álltam meg, úgy bámulva hosszasan azt a nőt,
akiért az utóbbi hónapokban annyira rajongtam.
- Ezt Kyungsoo küldi – fordultam KyungSeok felé,
majd hozzávágtam a mappát. A tárgyat szinte reflexből emelte ágyéka elé, mire
nekem gúnyos mosolyra húzódott a szám. – Nem kell eltakarnia, láttam már faszt.
Amúgy is, én már megyek, és gondolom utána, kívánjátok folytatni azt, amit
félbeszakítottam – vigyorogtam hol a férfira, hol pedig a megszeppent
Taeyeon-ra, majd az ajtó felé lépdelve eresztettem el egy újabb megjegyzést. –
Bocsi a zavarásért, basszátok szét egymást nyugodtan.
Idegesen
vágtam be magam mögött a nyílászárót, s dühtől túlfűtve siettem ki az
épületből, minél messzebb attól a kettőtől; legszívesebben bebasztam volna
valakinek a pofáját, de muszáj volt kontrollálnom magam. Nem tehettem meg, hogy
felingerlem az agyam csak, mert egy hülye ribancot fogtam ki barátnőnek. De
mégis miért pont Park KyungSeokkal kell dugnia?
Egy gyenge
kis kézfej lágy érintését éreztem meg vállamon, amitől egy szentpillantás alatt
perdültem meg a tengelyem körül. Remegő ajkak, kérlelő barna íriszek, s
meggyötört vonások fogadtak, melyeket inkább nyomtam volna a betonba, mintsem
azokat kelljen bámulnom.
- Baekhyun...
- Nem igazán érdekel a magyarázatod; amúgy sem
tudnál egy kielégítővel szolgálni – léptem el tőle, majd ismét elindultam, de a
keze megint visszarántott.
- Kérlek, hallgass meg.
- És mégis mit fogsz mondani?! – kérdeztem,
arrogáns mosollyal arcomon, ami inkább volt viccsor, mint bármi más. – Talán
egy olyan különleges kígyó marta meg a picsádat, amit csak egy negyvenéves fasz
tud immúnissá tenni? Esetleg kipróbáltad, vajon elkapsz-e valami nemi
betegséget, ha lefekszel a professzoroddal? Vagy szimplán csak kíváncsi voltál,
milyen ha összetöröd a pasid szívét? – Költői kérdések egymás hegyén-hátán; úgy
dobáltam őket, mintha csak kidobóst játszottam volna; és nagyon úgy tűnt,
nyerésre álltam. Taeyeon könnyei kicsordultak, amitől csak még idegesebb lettem
ugyanis gyűlöltem, hogy így akarja megszerezni az együttérzésemet.
- Baekhyun... én...
- Mi van? – szakítottam félbe szinte már üvöltve.
– Erre nem tudsz épkézláb magyarázatot adni, de nem kell, hiszen már rég tudom
a választ; csupán egy hűtlen, kétszínű ribanc vagy. Mondd meg; ugye csak a
kibaszott egód miatt nem akartad ezt beismerni? Kicsit összetörnéd a magadról
alkotott képet, ha kiderülne, egyszerre két végéről égeted a gyertyát, nemde? –
kérdeztem arcába köpve a szavakat, melyektől könnyei csak gyorsabban gördültek
végig arcán. A gúny, a megvetés és a harag minden formája megtalálható volt
hangomban, ahogy szavaimban is látványosan bújtak meg. A lány, akit nagyon
sokáig szerettem, csupán alig láthatóan bólogatva szipogott, majd erőt véve
magán, végre a szemembe nézett.
- Sajnálom Baekhyun.
- Miért? Miért nem szakítottál velem, mikor ez a
viszony elkezdődött?
- Mert... Nem akartalak megbántani.
- Valóban; hiszen most nem érzem szarul magam: tök
logikus – forgattam szemeimet, majd megpróbálva lenyugtatni az idegeimet, mély
levegőt véve emeltem tekintetem a lányra. – Ha megcsaltál, mégis miért hívtál
magaddal Kínába?
- Abban reménykedtem, ott majd minden megoldódik.
- Olyan naiv vagy, Taeyeon – ráztam meg fejem. –
Attól még, hogy itthon hagytad volna a szeretődet, odakint ugyanúgy találtál
volna valami kínai pasit, akivel kefélgethetsz. A végeredmény ugyanaz lenne: én
át vagyok baszva, te pedig ugyanúgy hűtlen maradsz.
- Baekhyun...
- Ha még egyszer a nevemen hívsz, esküszöm, most
keverek le neked egyet – fenyegettem meg összeszorított fogakkal, amitől arca
döbbenté változott. Sosem voltam, azaz erőszakos fajta, épp ezért volt
szokatlan még számomra is, azaz agresszió, ami akkor bennem tombolt. – Nem
akarok veled semmit sem rendbe hozni. Hallani sem akarok rólad, megértetted?
Bólintott.
- És én még fontolóra vettem, hogy veled megyek
Pekingbe – röhögtem saját naivitásomon, majd faképnél hagyva Őt indultam haza,
belül törött önbecsüléssel.
Hangosan
csaptam be magam mögött a bejárati ajtót, amit a kanapén ücsörgő Dyo nem
fogadott valami jól; mint akit szívroham ért utol, úgy kapott mellkasához.
Viszont, mikor megpillantotta robbanni készülő fejemet, érdeklődve jött utánam
a konyhába, ahol valamiféle szíverősítőt kerestem, idegeim lenyugtatása
érdekében.
Egy régi
whiskybe fojtottam bánatom, amikor is bármiféle tökölés nélkül húztam meg.
Természetesen Kyungsoo abban a másodpercben kikapta a kezemből, ahogy meglátta,
mit művelek.
- Jesszusom ember, még csak fél kettő; mi a fasz
ütött beléd? – ráncolta értetlenül homlokát, ahogy szemeivel többször is
végigmérte, teljesen kikészült lényemet.
- Tudod Dyo; amikor az ember bemegy a professzora
irodájába kurvára, nem arra számít, hogy a vén fasz, épp a barátnőjét dugja az
asztalon.
- Mi van?! – kerekedett ki a szeme, még jobban,
mint előtte. Kyungsoo teljesen le volt döbbenve; úgy nézett rám, mintha valami
teljesen abszurd dologról beszélnék. A fiú továbbra is engem fixírozva rogyott
a mellette lévő székre, majd kifújva a tüdejében rekedt levegőt, ő maga is
meghúzta az italt.
- Hihetetlen, mi? – kacagtam fel leülve elé, úgy
kérve vissza az üveget.
- De ez hogy lehet? Hiszen te és Taeyeon álompárt
alkotattok...
- Hát, nem volt valami nagy az idill, ha
félrekefélt – vontam meg vállam. – Valószínűleg nem az volt az első, amit
láttam. Ráadásul, még ma volt pofája azt kérni tőlem, hogy költözzek vele
Pekingbe.
- Pekingbe? – ráncolta homlokát a fiatalabb. –
Minek mész te oda?
- Nem megyek. Csak megfordult a fejembe, ha
Taeyeon is kiköltözik, vele utazom én is; de ezek után erről csak álmodhat.
- És mit mondott?
- Kicsoda? – emeltem rá, eddig égbe bambuló
tekintetemet.
- Taeyeon.
- Mit mondott volna? Meg akarta magyarázni a
helyzetet, de én elküldtem a faszba.
- Mert? – tárta szét karját ezzel fokozva számomra
értetlenségét.
- Nem volt mit azon ragozni; félrekefélt és ennyi.
- De azt nem kérdezted meg, hogy miért csinálta?
Valószínűleg nem azért, mert egy nagy ribanc.
- Én erre asszociálnék – forgattam meg szemem,
ahogy még egy hatalmas adag whiskyt küldtem le torkomon. – Mellesleg; miért
tette volna? Valószínűleg nem voltam elég jó szerető.
- Nem? – húzta fel szemöldökét.
- Ha eleget eszel, te még elmész a Burger King-be?
Naná, hogy nem; tuti nem elégítettem ki eléggé, ezért keresett magának valakit,
aki rendesen megdugja.
- És ez pont Park professzor? – nézett rám
lesajnálóan, mintha lehetetlennek tűnne, hogy egy öregebb jobb, mint én.
- Dyo, nem tudom, hogy az öreg, hogy kefél, de
valószínűleg elég jó, ha még Taeyeon is faképnél hagy miatta – forgattam a
kezemben tartott üveget, cetlijére meredve, mintha arra lenne ráírva az összes
válasz, a fejemben megfogalmazódott kérdésekre. Míg én az italt fixíroztam,
lakótársam hitetlenkedve tápászkodott fel, majd a mosogatóhoz lépett és az
abban elhelyezkedő koszos edényeket kezdte törölgetni. Mindig ezt csinálta, ha
ideges vagy feszült volt.
- Szerintem akkor sem az volt az oka.
- Parancsolsz? – eszméltem fel, félig felé
fordulva.
- Taeyeon nem az a fajta, aki csak azért félredug,
mert őt nem basszák meg rendesen; ha ez lett volna az oka, akkor sokkal
felszínesebb, mint amilyennek megismertük.
- És honnan tudod, hogy nem az? – tápászkodtam
fel, majd a fiú mellé álltam. – Nincs rá garancia, hogy olyan, amilyennek mi az
elején elképzeltük. Amúgy egyáltalán nem érdekel, miért tette; hisz már vége.
- Az sem foglalkoztat, hogy miért hívott el
Pekingbe?
- Azt elmondta – mosolyodtam el fájdalmasan, majd
tarkómra simítva fújtam ki megfáradt levegőmet. – Rendbe akarta hozni a
kapcsolatunkat.
- Az tök jó.
- Nem Dyo, az nem jó – ráztam meg a fejemet,
ugyanis a fiatalabb lelkesedése teljesen feleslegesnek számított. – Taeyeon
csak a saját lelkiismeretét akarta nyugtatni ezzel; ha elmegyek vele Pekingbe,
azzal megbocsátok neki.
- És nem szeretnél újra a pasija lenni?
- Akar a faszom egy hűtlen picsával kapcsolatot –
csattantam fel, Dyo gúnyos hangvételén. Temperamentumomra a fiatalabb csak
jóízűen felkacagott, aztán egyik kezét a vállamra helyezve kezdett beszédébe.
- Szerintem ezt mindenképpen beszéljétek meg; akár
újra összejössz vele, akár nem. Jobban fogsz aludni, ha minden okot ismersz; és
utána nyugodtabb szívvel tudod elküldeni a picsába – kacsintott egyet, majd
lendületes léptekkel tűnt el szobája rejtekében.
Körülbelül
negyed óráig ácsorogtam ott egyhelyben a konyhapultnál, emésztgetve Kyungsoo
szavait, amik egyszerre voltak számomra taszítóak, és vonzóak. Belül tényleg
tudni szerettem volna minden okot, amiért Taeyeon egy negyvenes pasit
választott helyettem; másrészt nem akartam látni az arcát; soha többé. És ebben
biztos voltam. De felül tud kerekedni a kíváncsiságom minden máson?
Hirtelen
ötlettől vezérelve iramodtam meg Dyo szobája felé, aminek ajtaját kopogás
nélkül nyitottam ki. Lakótársam épp valami könyvet olvasott, melyet azon
nyomban eldobott magától, ahogy elszántságtól izzó szemeimbe nézett.
- Mi az? – dermedt meg egy pillanatra, arra várva,
hogy bejelentsem terhes, vagyok.
- Ma bulizni fogunk – vigyorogtam rá kajánul.
- Tessék? – vágott egy gyerekes grimaszt, ezzel
jelezve, hogy neki aztán semmi kedve velem részegesdit játszani.
- Pont ma reggel hívtak fel, hogy ma este az
egyetem közelében kurva nagy buli lesz; és te meg én ott leszünk.
- Mi? Ne, Baek! – mászott ki nagy nehezen ágyából,
majd elém állva, mindkét kezét vállamra helyezte, így pontosan a szemembe
meredhetett. – Emlékszel mi történt a múltkor?
- A múltkor...? – próbáltam felidézni a legutóbbi
durvább ivászatomat.
- Amikor egy kibaszott kutyatenyészet volt a
lakásban csak, mert azt mondtad a csajnak, akit meg akartál dugni, hogy tudsz a
kis szarokcsinálókra vigyázni két hétig
- Ja, te arra a múltkorra gondolsz... – emlékeztem
vissza az alig egy éves történetre. A csajért megérte tizennégy napig
kutyacsőszködni; mondjuk a kis barna cuccokat már nem volt valami nagy élvezet
szedni utánuk.
- Igen, és nem az volt az egyetlen ilyen húzásod.
- Mi volt még? – ráncoltam homlokomat, mert
egyikre sem emlékeztem valami tisztán.
- A legutóbb egy rohadt lovas szoborról kellett
leszedjelek, mert menni akartál a seregbe, és zsoldot követeltél, miközben
valami szar huszárdalt énekeltél torkod szakadtából – forgatta meg szemeit,
mire nekem a megvilágosodás jelei mutatkoztak meg arcomon. Szóval azért fájt
másnap reggel a fenekem... Logikus.
- Dyo, ezek tök rég történtek.
- Baek, a lovas dolog, alig két hete volt.
- Tényleg? – húztam fel szemöldökömet, mivel nem
igazán emlékeztem a pontos dátumra, ami az én esetemben különösen furcsának számított.
- Tényleg! Épp ezért nem vagyok hajlandó veled
soha többé bulizni menni, mert a vége mindig az, hogy az antennáról is
leszedhetlek – zárta le a beszélgetést, mire én tetettet szomorúsággal vontam
meg a vállam, majd baktattam ki a szobájából. Még mielőtt teljesen magára
hagytam volna az „anyukát”, utánam szóló hangjának köszönhetően pillantottam
vissza rá. – Amúgy ki hívott el ma estére?
- Kai – mosolyodtam el, ahogy kiejtettem a nevet,
ugyanis tudtam ez milyen hatással lesz Kyungsoora. Egy pillanatra lefagyott
arccal pislogott rám, majd egy alig észrevehető sóhajt hallatva, fáradtan
szólalt meg ismét.
- Adj öt percet.
**
A taxiban,
néma csendben ülve bámultam ki az ablakon magamban mosolyogva, amiért sikerült
Dyo-t elrántgatnom már pusztán azzal, hogy kimondtam Jongin nevét. Hihetetlen
mennyire könnyen lekenyerezhető egy szimpla személy jelenlétével.
- Amúgy pontosan mi volt köztetek Jonginnal? –
tettem fel a hirtelen bennem felmerült kérdést, mire lakótársam egy pillanatra
meghökkenve pislogott rám, majd már nem is törődve a miérttel, csak válaszolt.
- Párszor lefeküdtünk.
- Csak ennyi? – tártam szét a karom, mert valami
izgalmasabb sztorira számítottam.
- És néha még most is megtesszük ugyanezt – vont
ismét vállat.
- De akkor miért nem jöttök össze?
Kérdésemre
hangosan felnevetett, mintha valami olyat mondtam volna, amit illene tudnom.
- Ismered azt a kifejezést, hogy szerelem nélküli
szex?
- Persze – biccentettem.
- Na; Jonginnal ez a közös hobbink.
- Semmi érzelem, beszélgetés vagy valami, csak
dugtok?
- Igen – válaszolt szinte kapásból lakótársam,
olyan arckifejezéssel, mintha ez természetesnek számított volna. Mondjuk
Kyungsoo esetében az volt, meg úgy az enyémben is, hiszen fiatalok voltunk és
kísérleteztünk, de ha az ember ránéz Soo-ra, nagyon is azt hiszi, hogy egy
ilyen srác tartós kapcsolatra vágyik.
- És Kai nem akart megismerni sosem?
- Nem mondta, hogy szeretné...
- És ha mondaná? – húztam fel érdeklődve a
szemöldököm. – Engednéd neki?
- Azt hiszem – vonta meg a vállát.
Mikor megérkeztünk
a címre, amit Kai mondott nekem a telefonban, nem voltunk restek rögtön betörni
az épületbe; egy hatalmas ház, mely elhagyatottnak tűnt, de a belülről villogó
fények elárulták, mi is folyik ott. A helységben meg sem tudnám számolni hány
korunkbeli bulizott; a füst teljesen beterített mindent, így igazából azt sem
tudtam kivenni, hogy is néz ki a ház. De nem is nagyon érdekelt; csak le
akartam inni magam a sárgaföldig, ahol már nincs semmi, csak a boldog
tudatlanság.
Hirtelen
egy kéz landolt vállamon, mely egy baráti üdvözlésnek felelt meg; megfordultam,
s egy ezer wattos mosolyt kaptam Kim Jongintől, aki ugyan felém fordult, de
minden szavát Kyungsoonak intézte.
- Örülök, hogy eljöttetek; kértek valamit inni?
- Én igen – jelentkeztem rögvest, amit a mellettem
álló Dyo nem nézett valami jó szemmel, viszont Kai nagyon is örült az
alkoholmániámnak; megmutatta, merre találom a piákat, így előreküldve engem, ő
Kyungsoo mellé sandított, és nem törődve senkivel átkarolta a fiút, úgy
suttogva fülébe. Csak fél szemmel sandítottam rájuk, de csupán lakótársam sokat
sejtető mosolyát láttam, ahogy egyre erősebben harapja be ajkait; később már a
hátukat figyeltem. Jongin kézen fogta Dyo-t, s úgy rángatta fel magával az
emeletre, ahol a szobák helyezkedtek el. Kaján vigyorral arcomon kortyoltam
bele az elém rakott italba; esküszöm, ha ezek nem éreznek a másik iránt semmit,
akkor én hermafrodita vagyok.
Az est
további részét a homály erős leple borította rám; csak folyt le az alkohol
torkomon, teljesen elbódítva engem. Nem tudtam, mit teszek, ahogy azt sem, hol
vagyok; egyszerűen a hangok keveredése s a fények összemosódása oly erős
boldogsággal töltött el, hogy teljesen érdektelenné vált számomra a környezetem
pontos meghatározása.
Sötétség,
apró fénylő pontokkal vegyítve, gyönyörű összképet alkotva; egyik hófehér kis
folt fényesebben ragyogott, mint a másik; imádtam. Olyan szabadnak éreztem
magam, mint egy réten játszó kisgyerek; mint akrobata, ahogy makulátlanul sétál
a vékony kötélen, mely sosem remeg meg alatta.
Kitártam
hát karomat, egyik lábamat a másik elé téve, kötéltáncos módjára lépkedve,
könnyed testtel, s szabad lélekkel. A friss levegő átjárta minden porcikámat,
így adva nekem még több energiát; jól éreztem magam, s elfelejtettem mindazt,
ami azon a zord nappalon történt.
De a
tökéletes pillanatok sorozatának vége szakadt; a szél nem fújt oly kellemesen
többé, a fénylő pontok elsötétedtek, s testem elgyengült. Lábam alól kicsúszott
az a bizonyos kötél, s tehetetlenségemben zuhanni kezdtem; A szakadék szélén előadott tánc, befejeződött.
Szia Noel!
VálaszTörlésImádom, amikor a legváratlanabb pillanatokban látom meg, hogy írtál valamelyik ficidhez. *örömmámor*
Nem számítottam rá, hogy konkrétan látni fogja Baekhyun a az aktust, de sejtettem, hogy ki fog derülni. Igaz, későbbre tippeltem volna, de minél előbb, annál jobb. ^^ Vajon meghallgatja majd a csajt, hogy miért is tette?
Kyungsoot imádom :-) és a legjobb, hogy csak ki kell ejteni Jongin nevét és rögtön aktivizálódik. Annyira szeretem a Kaisoo párost, hogy csak annyitól, amit tettek (épp csak elvonultak) teljesen fangörcsös állapotba kerülök. :-D Ezek ketten mikor és hol kavarodtak egymás mellé? Nem lehet fontos a történetben ez a részlet, bocsi, csak mindig a kapcsolat kialakulása érdekel a legjobban. *.*
Na, részeg Baekhyun nagyon viccesnek tűnik XD, de remélem balesetet nem fog szenvedni. Most is elég érdekes lett a vége, nem tudom, hogy mire számítsak. :-\
Várom a következő részt. Pusz
Ditta <3
Drága Ditta! ^^
TörlésÉn meg azt imádom, hogy mindig nagyon hamar írsz nekem véleményt! ^^
Én nem finomkodom el a dolgot; ha már BaekHyun szendved, szenvedjen rendesen. Amúgy ezzel a fejezettel indítottam el a történet fantasy részét, szóval a kis Taeyeon egy ideig nem fog zavarni, aminek gondolom nagyon sokan örültök.
Kyungsoo nagy arc, viszont most egy ideig nem lesz fellelhető a történetben, de majd később ő is ugyanúgy jelent lesz, mint mondjuk BaekHyun. ;) És igen, én is imádom a KaiSoo-t! Az még akkor is cuki, amikor azok ketten egymásra néznek *^*. Szerintem a jövőben fogok még néhány KaiSoo-s OS-t írni. :3
Wuhahaha: Itten én előre röhögök magamban, ugyanis én ismerem ugye a folytatást, de ti nem! De kis dög vagyok, de szerintem tetszeni fog nektek a folytatást. Kivéve HyunSoo-nak.... Ő ezért meg fog ölni xDD
Nemsokára jövök a folytatással, és köszönöm a véleményedet! <3
Puszi: Noel ♥
Fuck yeah bitch XD Mi a jó szent Yixing?? Anyám.. te, lefordultam a székről! Szegény szüleim már aggódtak, hogy mi a szar lett a gyerekükkel, aki eddig sem volt egy normális élőlény, de hogy magas C-n ordibál, hogy : "Szoptad, fiam!", ez egy kicsit sok(k) volt nekik. De komolyan, az, hogy szinte az első mondattól meghalok or kikészülök, az valami hihetetlen xd Ééééés te elérted! *clap* *clap* Bacon meg csak ott áll és I'M FUCKING CALM (and hot) XD Azután meg csak odadobja azt a szar mappát ÉS KÉREM CÉPEN "Basszátok szét egymást" Just relax, i'm fine... i'm fine.. I'M NOT FINE! MIVOLTEZ? (A hatás kedvéért egybe írtam) Most ebben a pillanatban teljesen más véleménnyel vagyok Baconről, megcsillant a szememben a könny, hogy ilyen kis FUCKIN HÚSI QWQ (Leálltam, Oh, és szokd meg ezeket a kirohanásaimat, gyakran lesz még ilyen XD) Baekhyun beszólásai nagyon tetszenek. (vagyis a tieid, de érted) Már észrevettem, hogy neked aztán van szád és még milyen humorérzéked, szóval *clap* *clap* Nem túlzok, ha az mondom, hogy imádlak *^*
VálaszTörlésViszont most SÁTÁNSOOt tiportam volna a földbe, mint Magyarországot a világháborúban. Olyan kis izé volt xd Hát könyörgöm, ezen nincs mit firtatni; megcsalta az a kurva Bacont, akkor ne pofázzon nekem, hogy volt rá oka, mert nem lesz mivel basszon XD (Mianhe, miattad most nagyon nyomom a szép beszédet :33)
Oho, de aztán jött a buli *^* Annyira bíztam benne, hogy lesz itt valami, de a JÓ KURVA életbe.. HOBBI? Én meg Yixing felesége vagyok! Összehozni azt a két barmot, mert HOLY KAISOO kell a népnek!
Persze, igyunk annyit, amennyit bírunk, és akkor boldogabbak leszünk... sajnos nem, de jól van, ebben a helyzetben ezt elfogadható ><
Köszöntem újra ezt a fangörcsteli napot, holnap.. vagy valamikor újra jelentkezem, és akkor be tudom hozni a lemaradásom xd)
Ámen~
Szeretem az efféle kirohanásokat; vizualizálom őket, és szakadok a röhögéstől! xD Máskor is jöhetsz ilyennel nyugodtan, esküszöm feldobod vele a napjaimat! ^^
TörlésNem túlzok, ha azt mondom, hogy az összes karakterem megnyerte a humoromat és olykor szarkasztikus viselkedésemet, enyhe rideg modorral megfűszerezve. Sokszor viselkedem én is úgy, mint a ficijeim szereplői, szóval köszönöm, hogy szórakoztatónak találtad Baekhyun-t. Tiszta fancy volt a gyerek xD (Az imádással én óvatosan bánnék)
Miért Sátánsoo? Én ezt nem értem xD Hobbi! IGEN, TUDOM! Nem kell mondanod.
Én köszöntem, hogy megajándékoztál a fangörcsöt egy daravkájával, nagyon jól szórakoztam rajta xDD Várlak a következőnél, kíváncsi vagyok, arra hogy fogsz reagálni! ^^
Noel <3